Éjjeli fotóstúra Prédikálószékre
Ebben a bejegyzésben elkalauzollak a Prédikálószéki fotós túránkra.
2024.11.16-17. éjjelén terveztünk egy ködtengeres fotózást Prédikálószéken. Bár nem volt zökkenőmentes a kezdés, ugyanis a webkamerákat még itthon néztük és ködös volt a hegytető is, így nem lehetett semmit látni. Aztán olyan 10 óra magasságában bizakodóak voltunk a látványt illetően, fél 11-ig kivártunk hogy marad e a látvány és úgy tűnt jó lesz, úgyhogy neki indultunk.
Pilisszentlászló volt az első állomásunk, itt parkoltuk le a kocsit éjfél elött kicsivel, majd felpakoltunk és egy vicces “Boldog Új Évet” kijelentéssel éjfélkor neki is indultunk a több mint 5 kilóméteres gyalogtúrának Prédikálószékre.
Az erdőben felfelé haladva hangulatos ködös, misztikus volt a táj, egy helyen meg is álltunk gyorsan fotózni, utána folytattuk utunkat. Közel 2 órás út után, éjjel 2-re fel is értünk.
Hát nem volt valami bizalomgerjesztő a táj ami fent fogadott, mivel újra beködölt a hegytető, de néha elő elő bukkant a táj. Közel 1 óra várakozás és reménykedés után feladni készültünk a dolgot, a mínuszok sem segítettek a türelemben. Még a Beni által hozott hőtartó fóliatakarót is bevetettük, de inkább humoros volt a dolog mint hasznos. Lehet mi használtuk rosszul, látványra olyanok voltunk mint két alufóliázott krumpli ami várja hogy a parázsban megsüssék XD.
Összecsomagoltunk tehát és leindultunk a kilátóból, lent még lőttünk pár képet a ködös erdőről hogy legalább ne üres kézzel távozzunk. A fotókat elkészítve aztán még vetettünk egy utolsó pillantást a dunakanyarra, és itt jött az újabb remény, ugyanis ismét tisztulni kezdett. Visszamentünk a kilátóba, elővettük a felszerelést és lőttünk pár képet, ezek szintén bizakodásra adtak okot. Az éjszaka folyamán aztán még javult a helyzet, így eldöntöttük hogy akkor megvárjuk a napkeltét. Közel 3,5 óra várakozás és fotózás következett napkeltéig. Hajnal fele aztán fellépett egy egyszemélyes néptáncegyüttes is, magam személyében (egyet jobbra, egyet balra) küzdve a hideg ellen :).
Majd következett az éjszakánk fénypontja, elkezdett pirkadni. A látványnak köszönhetően már a hideget sem éreztük annyira, fényképezőket ragadtunk és ismét a fotózásé lett a főszerep. Hihetetlen látvány volt ahogy az égbolt kék lila és narancs árnyalataiban játszott majd apránként a narancs szín uralta az eget, közben pedig a ködtenger alattunk hullámzott. Ahogy közeledett a reggel úgy változott a táj látványa is, a közeli hegygerincekről hömpölygő köd és a narancsos napkelte párosa olyan hatást keltett mintha erdőtűz lenne.
Reggel fél 8 körül indultunk aztán le a kocsihoz, ismét egy bő 5 kilóméteres túrával. Miközben ereszkedtünk lefele, egy két helyen még lőttünk pár képet a párás napsütötte erdőről. A kocsit elérve aztán fáradtan, de eredményesen elindultunk haza.
Most pedig pár kép a túránkról.
Túra és fotóstársaim pedig Csabi és Beni voltak.